Néhány nyelvben nincs is szó arra a szexuális tevékenységre, amely két ember között a fizikai kontaktusra és mindkét fél szexuális izgatására irányul, de nem végződik közösüléssel. Például a magyar nyelvben is az angol „petting” kifejezést használják a szexológusok az ilyen típusú nemi érintkezés megnevezésére.
A petting olyan fizikai érintkezéseket foglal magába, mint a simogatás, csókolózás, kényeztetés stb., melyeknek célja, hogy szexuális örömet szerezzenek a szigorú értelemben vett nemi aktus nélkül. A petting során használhatjuk kezünket, szánkat, nyelvünket vagy bármely testrészünket, bár a kifejezés általában a nemi szervek célzott ingerlését takarja.
Petting
A férfiak általában maszturbáció, petting vagy közösülés útján is képesek az orgazmus elérésére. Sok nőnek azonban gyakran nem elegendő inger a férfi nemi szervének mozgása a hüvelyben ahhoz, hogy kielégüljön, ezért gyakran további, klitorális ingerlésre van szüksége. Ez történhet ujjakkal, szájjal vagy bármilyen szexuális segédeszköz alkalmazásával. A petting tehát mindkét partner számára lehetővé teszi az orgazmus elérését, sőt, néhány nőnek ez a kielégülés legkedvezőbb vagy egyetlen formája.
A pár tagjai maguk döntenek arról, mikor érjen véget az előjáték, és hogy akarják-e folytatni mindaddig, amíg valamelyikük, esetleg mindketten elérik az orgazmust. Szükség van tehát egyfajta kontaktusra és kommunikációra a két fél között, hogy meggyőződhessenek róla, örömet szereznek egymásnak. Nagyon fontos, hogy ne csupán azt tudjuk kifejezni, mi az, ami kellemes nekünk, hanem azt is, amit nem szeretünk.
Az idősebb korosztály általában nagyobb jelentőséget tulajdonít a nemi aktusnak, pedig a közösülés csupán egy része a szeretkezésnek, melynek változatosnak kell lennie az előjáték és az örömszerzés módjainak tekintetében. Ha csupán az aktusra koncentrálunk, az sokszor beszűkíti a szex által kínált csodálatos lehetőségek sorát. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a legtöbb nőnek szüksége van érzéki, pettingszerű élményekre a közösülés előtt.
A petting a 70-es években széles körben elterjedtté vált – a Masters-Johnson házaspár kutatásainak eredményeképpen – az olyan szexuális zavarok kezelésében, mint az anorgazmia, vaginizmus és frigiditás. Az utóbbi években még inkább előtérbe került az AIDS és más szexuális úton terjedő betegségek fenyegetései miatt.
