A szexuális úton terjedő betegségekről tartott nagy sikerű bohózatában, a híres komikus, Eddie Murphy, az általános társadalmi aggodalmakat foglalta össze: „Az AIDS már nem olyan, mint a régi szép idők egyszerű nemi betegségei. A régi szép időkben, ha elkapott a tripper, fájt a farkad, elmentél a dokihoz, megkaptad a fecskendőt, aztán el volt intézve. Majd jött a herpesz. Ezt a szart aztán örökké cipelheted, mint egy hátizsákot. Most meg itt az AIDS, ami simán kikészíti a krampuszt. Mi jöhet még? Bedugod a lompost, és felrobban??”
Aligha könnyű a szexszel lehetséges nagyobb gyönyörre, meghittségre és a szellemi gyarapodásra összpontosítani, amikor a saját és partnerünk fizikai egészsége miatt aggódunk. Emiatt érdemes szót ejtenünk a biztonságos szex lehetőségeiről, eljárásairól.
Az AIDS – a szerzett immunhiányos tünetegyüttes – a sajátos, immunelégtelenséget okozó vírus (HÍV) fertőzésének eredménye. Bár nem az AIDS az egyetlen nemi úton terjedő betegség, ami miatt aggódnunk kell, bizonyosan a legveszélyesebb. Ma egyetemesen végzetesnek tartják, bár nem tisztázott, hogy minden HIV-vírussal fertőzött személyben kifejlődik-e végül a betegség. Az AIDS-szel fertőzöttek rendszerint azért halnak meg, mert sérült immunrendszerük képtelen védekezni a kórral gyakran társuló opportunista fertőzések ellen.
A HÍV a testfolyadékokkal, elsősorban vérrel és spermával terjed. Nyállal való terjedésére ezidáig nincs bizonyíték. A biztonságos vagy alacsony kockázatú szexuális gyakorlatok közé tartozik az ölelés, a masszázs, a puszilkodás (nyálcsere nélkül) és a közös önkielégítés. A valószínűleg biztonságos technikákhoz sorolható a francia csók, a fellatio (ejakuláció nélkül), az orális szex, valamint a vaginális és az anális közösülés óvszerrel.
Bár a két legnagyobb veszélyeztetett csoport a homoszexuális illetve biszexuális férfiak valamint az intravénás kábítószer-fogyasztók, a heteroszexuális férfiak és nők sincsenek teljes biztonságban. Ez a tény olyan pánikhangulatot keltett, amely egyfelől értékes, mert mozgósítja az orvostársadalmat, és segít ébren tartani a szexuális felvilágosítás fontosságát, másrészt a legtöbb felvilágosított ember hálószobájába félelmet költöztet.
A lehetséges partnerek ma már ugyanúgy elbeszélgetnek az AIDS-tesztről és szexuális előéletükről egy randevún, mint a foglalkozásukról vagy a rokonaikról. Sok pár együtt megy AIDS-szűrésre. Meglehet, nem a legromantikusabb találka, a szűréssel a párok kifejezhetik egymás iránti szeretetüket és törődésüket.
A biztonságos szex ajánlatos minden olyan párnak, ahol egyik vagy mindkét partner ki lehet téve a HIV-fertőzésnek. Azoknak a párok, akik szexuális kapcsolatot szeretnének kezdeni, célszerű előbb HIV-szűrésre menniük, majd legalább egy hónapon át megmaradni a biztonságos szexnél. Ennek elteltével készíthetnek egy ellenőrző HIV-tesztet. (Ennyi ugyanis a HIV-vírus lappangási ideje.) Ha mindkét teszt negatív, akkor már nagyon-nagyon kicsi a valószínűsége, hogy van miért aggódniuk – természetesen addig, amíg kitartanak a monogámia mellett.
Az egy hónap alatt, amíg a második tesztre várakoznak, alkalmazhatják a biztonságosabb módszereket, például az óvszerrel történő védekezést vagy a páros önkielégítést. Emellett gyakorolhatnak egyénileg, hogy fejlesszék szexuális és szellemi potenciáljukat. Nem csak kézzel elégíthetik ki egymást, ahogy már korábban írtuk, lehetővé téve a biztonságos szexet a 4 hetes várakozási időszak alatt, hanem ezáltal mindketten kitapasztalhatják egyéni izgalmi és örömállapotuk finomabb árnyalatait, így közelebb kerülhetnek a multiorgazmus képességéhez. A szokások, rutinok megtörése is segít az új érzéki és szexuális örömök felderítésében, miközben elkerülhetőek a megkopott közösülési minták.