A női orgazmuskészség fejlesztése

A nő szexuális kielégülési készsége nem olyan magától értetődő, mint a férfié. Egyrészt a női orgazmus nem olyan látványos, illetve könnyen megfigyelhető, mint a férfi magömlése, másrészt nem jelenik meg magától a serdülőkorban mint a fiúknál. Ebből következik, hogy a nő orgazmuskészsége csak tanulással alakítható ki. Nem feltétlenül szándékos, tudatos tanulással, hiszen véletlen eséssel, dörzsöléssel is sikerülhet, ha a körülmények úgy alakulnak. Nem kell hozzá más, csak egészséges szervezet és lelkialkat, valamint szexuális ingerek bősége.

Hogy ezek a feltételek nem mindig jönnek össze? Akkor ki kell azokat alakítani!

- “Könnyű ezt mondani!” – gondolhatod most magadban. De hát egy fiatal lánynak, vagy akár egy felnőtt nőnek esetleg fogalma sincs róla, hogy mit alakítson és hogyan!? És különben is: attól, hogy valaki egészséges, meg hogy sok szexuális inger éri, még nem biztos, hogy ki tud elégülni.

Szinte igazat kellene adni az így érvelő nőnek. Az említett előfeltételek önmagukban még nem biztosítják egy nő számára a szexuális kielégülés megtanulását. Csupán lehetővé teszik és megkönnyítik azt, amennyiben sor kerül rá. Ez utóbbi pedig nemcsak a véletlenen, hanem tudatos törekvésen is múlhat. Tény, hogy a nők túlnyomó többsége előbb-utóbb, valahogy átéli a szexuális kielégülést. A tudományos vizsgálatok alig néhány százalékra teszik az olyan nők arányát (30 éven felül), akik még sohasem éltek át orgazmust. Náluk sem azért maradt ez ki, mert nem lennének képesek rá fizikailag, hanem, mert körülményeik és a lelki alkatuk szexellenes volt. Régen ugyanis a nőket saját szexuális igényeik, és ezzel együtt reagálókészségük elfojtására nevelték. Uralkodó vélemény volt, hogy a nők – a rendes nők! – nem is igénylik a szexet!

Így aztán hiába volt egy nő egészséges testileg, szexuális képességei mégis fejletlenek maradtak. A legszomorúbb a dologban, hogy ezt egészen természetesnek vették! Vagy teljesen elzárkóztak a szextől (mint az apácák), vagy meg sem próbálták azt élvezni.

Ma már szerencsére más a helyzet: a nők csaknem kivétel nélkül élvezni akarják, a szexet! És ezt a férfiak is kénytelenek észrevenni. Amiből aztán félreértések is származnak. Ilyen félreértés a ők részéről, hogy kielégülésük biztosítása a férfi feladata, ugyanúgy, mint a szex kezdeményezése és irányítása. A férfiak pedig könnyen azt hiszik: ha egy nő igényli a szexet, akkor nyilván annak élvezetére és a kielégülésre is képes. Eszükbe sem jut, hogy ez korántsem jár mindig együtt.

Kritikus pont: a szexkezdés

Egy fiatal, tapasztalatlan nő szexigénye ugyanis többnyire erősen különbözik a fiatalemberétől, aki tapasztalatból ismeri a kielégülést (már csak a rendszeresen bekövetkező éjszakai magömlések, vagy az önkielégítés miatt is). Az ilyen nő esetleg csak azért igényli a szexet, mert már tudja, hogy az a nőnek is jó és hasznos lehet. És minthogy joga van hozzá, élni kíván a jogaival.

Igényét csak erősíti, hogy értesül a hozzá hasonló korú nők szexuális tapasztalatairól; kicsit irigyli őket, és nem akar lemaradni tőlük. Mivel a hallott élmények általában partnerrel kapcsolatosak, a kezdő nő is csak így tudja elképzelni a nemi élet megkezdését. Keres tehát egy szexpartnert. Pontosabban elfogadja egy férfi közeledését. Ami tizenéves korban szinte mindenkinél bekövetkezik, hiszen a fiatal férfiak kívánják a szexet, és kihasználják a szexuális kapcsolatteremtés alkalmait. A nőnek ugyan még nincs igazi szexuális vágya, inkább a szerelmi gyengédséget, védettséget és összetartozást kívánja, de reméli, hogy a szexszel együtt ezt is megtalálja.

És vajon megtalálja? Ha szerencséje van, talán igen. De ez ma még, sajnos, viszonylag ritka. A fiatalemberek szexuális vágya erős és célratörő. És mivel mindketten úgy tudják: nemi élet = közösülés, előbb-utóbb szabályszerűen „lefekszenek”, vagyis közösülnek egymással. Nem biztos, hogy ez mindjárt első próbálkozásra sikerül, hiszen a félelem, az ügyetlenség és a fájdalom sokáig akadályokat állíthat. Ezekkel a nehézségekkel itt most ne foglalkozzunk.

Tegyük fel, hogy sikerült az első (néhány) közösülés. Sikerült abban az értelemben, hogy megtörtént, függetlenül attól, hogy meddig tartott: a hímvessző bekerült a hüvelybe. A magömlés ilyenkor nagyon hamar bekövetkezik, de most nem ez a lényeg. Inkább arra vagyunk kíváncsiak: mit érzett nő?

Élvezte-e, és főleg eljutott-e a kielégülésig?

Az eddigi szexológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy ez általában elég ritka, de különösen ritka azoknál, akik közösüléssel kezdik a nemi életet. Az erre irányuló kérdésre ilyen válaszokat adnak:

“Hát éppenséggel ki lehetett bírni, de semmi különöset nem éreztem.” “Csak annak örültem, hogy már túl vagyok rajta.” “Még mindig nem értem, hogy ebben mi jó a férfiaknak.”

Olyan is van, aki bevallja, hogy az első közösülés nyomán alaposan elment a kedve a nemi élettől. Ami persze nem jelenti azt, hogy többé nem közösülnek de inkább csak kötelességtudatból (vagy érdekből). Ezt a beállítottságot könnyen meg lehet szokni, és évek múlva már nehéz megváltoztatni. Belőlük lesznek a frigid nők, akik már felizgulni sem tudnak, és egyáltalán nem élvezik a nemi életet.

Mindebből világosan látható, hogy a nemi élet megkezdésének módja kritikus pontja az ember egész nemi életének. Az elrontott kezdés nehezen helyrehozható hátrányokkal jár.

De tulajdonképpen miért rossz a nemi életet közösüléssel kezdeni? (Persze hozzá kell tenni, hogy elsősorban a nők számára.) És különben is, mivel kezdje, ha nem közösüléssel?

Ilyen és hasonló kérdések érthetően felmerülnek sok fiatalban. És nemcsak a férfiakban, bár számukra nehezebben felfogható, hogy a nők miért nem elégülnek ki épp a közösülésben ugyanolyan könnyen, mint ők. Bennük tán nem működik a “nemi ösztön”?

A férfiakban sem valamiféle “nemi ösztön” működik. Csak éppen nemüknél fogva megvan az az előnyük, hogy náluk a serdülés magával hozza a magömléseket, és ezzel a nemi kielégülés élményét, míg a női serdülésből ez hiányzik.

A testi serdülés persze a nőt is fogékonyabbá teszi a szexuális ingerekre. Tehát bizonyos fokú szexuális izgalom ebben az életkorban náluk is könnyen kialakul, például bizonyos látványok (szeretkezési jelentek stb.) hatására. Ám ez az izgalom legtöbbször nem fokozódik a kielégülést hozó csúcspontig, mert valamilyen külső, vagy belső akadálytól lefékeződik. Nagy ritkán előfordul ugyan spontán, akaratlan, mondhatni véletlen kielégülés – például kerékpározás, vagy valamilyen sportgyakorlat közben -, de ez nem jellemző.

A női orgazmuskészség tehát általában nem alakul ki magától. Ezt meg kell tanulni. Az eredményes tanulásnak pedig a szándékon túl vannak külső és belső feltételei. Az előbbiekhez főleg a nyugodt körülmények és a helyesen adagolt szexuális ingerek tartoznak. Az utóbbiak közül legfontosabb a ráhangolódás, az erőltetés nélküli odafordulás, az érzéki örömökre figyelés képessége.

Amíg ezek a feltételek hiányoznak, a szexuális kielégülés aligha fog a nőnek sikerülni. (És ha megvannak, sem feltétlenül rögtön sikerül, hanem csak fokozatosan.) Azonkívül figyelembe kell venni, hogy a nő kielégülése elsősorban a csikló ingerlésétől függ; márpedig a közösülés során a csikló kevesebb és egyoldalúbb ingerlést kap, mint a közvetlen – kézzel vagy szájjal történő – ingerlés során.

Tehát a közösülés csak akkor vezet a nő kielégüléséhez, ha előtte már alaposan felizgult, és ez az izgalom nem esik vissza a közösülésben (akár fájdalomtól, akár a férfi túl gyors kielégülésétől), hanem fokozható.

Ehhez némi gyakorlat és szexuálisan kulturált partner kell. Ha tehát egy gyakorlatlan nő mindjárt a közösülésben akar kielégülni, ez olyan, mintha valaki az iskolát nem az első osztályban, hanem rögtön a középiskolában akarná kezdeni.

Önkielégítés – a nőknek fontosabb!

Éppen ezért közösülni csak már kialakult orgazmuskészséggel érdemes (akkor is ügyelve a bőséges előjátékokra és a közösülés időtartamára). Ehhez pedig a partnert – és az egész együttlétet – valamennyire irányítani kell. Nem passzívan vámi, hogy ő gondoskodjon a nő kielégítéséről.

Egyáltalán: érdemes alapelvként elfogadni, hogy kielégüléséért mindenki önmaga felelős! Természetesen számíthat a partner segítségére, de nem várhatja el tőle, hogy irányítás nélkül is pontosan tudja, mit kell tennie.

Ha pedig a kielégülés elsősorban rajtunk múlik, akkor megtanulásával miért kellene egy megfelelő partnerkapcsolat kialakulásáig várni? Nem jobb-e, ha a nő az orgazmuskészség kialakításával is felkészül egy majdani szexuális kapcsolatra? Hiszen az említett vizsgálatokból is az derül ki, hogy az önkielégítést már ismerő nők partnerükkel is könnyebben belejöttek a szexbe, mint azok, akik azt meg sem próbálták.

Egyesek erre azt mondják, hogy nekik csak partnerrel nyújt örömet a szex. Ők valamiért eltúlozzák a kétféle kielégülés különbségét, ami pedig valójában és többnyire nem is olyan nagy. Kétségtelen, hogy nagyobb élmény egy szerelmi partnerrel kielégülni, ám a kölcsönös és beteljesült szerelmek nem túl gyakoriak az ember életében. A szex viszont szerelem nélkül is jó lehet, hiszen a kielégülés mindig kellemes. Még akkor is, ha partner nélkül jut hozzá az ember.

A csak “partnerrel jó” érvelésre a következő hasonlattal érdemes reagálni: Ha éhesek vagyunk, és módunkban áll jóllakni, szívesen tesszük ezt egy számunkra kedves ember társaságában, közben beszélgetve. De azért egyedül is jól tudunk lakni, ha éppen úgy adódik. Kicsit ugyanígy vagyunk a szexszel. A jóllakás és szexuális kielégülés egyaránt emberi szükséglét. És bár társas lények vagyunk, szükség esetén egyedül is meg tudjuk oldani mindkettőt.

A férfiakat általában nem kell biztatni az önkielégítésre, mert a serdülőkorban kezdődő magömlések alapján ismerik és kívánják a kielégülést. Éppen ezért túlnyomó többségük hamar és könnyen megtanulja az önkielégítést, ami náluk is jó előkészület a későbbi szexuális kapcsolatokra, feltéve, hogy nincs miatta bűntudatuk, és nem szokják meg a túl gyors kielégülést (ami később korai magömlést eredményezhet).

A nőket – pontosabban a fiatal lányokat – viszont biztatni kellene erre, mert különben esetleg nem is igénylik, és túl későn jönnek rá, hogy mit veszítettek. (Ha egyáltalán rájönnek.) Valójában egy nő számára az önkielégítés megtanulása fontosabb, mint a férfinak, mert a nő ezzel könnyen kialakíthatja orgazmuskészségét és így behozhatja azt a hátrányt, ami különben érné őt az első szexuális kapcsolatban.

A kérdés tehát az: Hogyan tanulható meg az önkielégítés?

Hogyan tanulható meg az önkielégítés?

Egy nő számára ez sem mindig könnyű, különösen, ha későn úgy értem, jóval a serdülőkor után – fog hozzá, amikor a szex már esetleg erős gátlás alá helyeződött. Fiatalabb korban viszont a teljes tájékozatlanság okoz nehézségeket. Nemrég egy 16 éves lány ezt írta:  “Az önkielégítésről nem tudok szinte semmit. Hogyan csináljam? Mikor és mivel?”

Nos, először is tévedés azt hinni, hogy valamilyen eszköz kell az önkielégítéshez. Lehet ugyan különféle eszközöket alkalmazni a nemi szerveknek és környéküknek ingerléséhez, de ezek alapjában véve feleslegesek, és bátran mellőzhetők. Átmeneti használatuk legfeljebb akkor indokolt, ha másként nem sikerül az önkielégítés megtanulása. A hüvelybe ilyenkor sem kell valamilyen tárgyat felvezetni, hanem csak a csiklót és környékét kell ingerelni (pl. ráirányított melegvíz-sugárral vagy kézi masszírozó készülékkel).

Vannak, akik párnát vagy takarót szorítanak a combjaik közé önkielégítéskor, de sok más variáció is előfordul. A Legcélszerűbb “eszköz” azonban a nő saját keze! Ez mindig “kéznél van”, csak az a fontos, hogy tiszta legyen. És ne legyen száraz, tapadós, hanem síkos (ami könnyen elérhető, ha hüvely váladékkal benedvesítjük). Mindez persze csak előfeltétel, mint ahogyan a saját nemi szerv alapos ismerete is az. Miután anatómiai ábrák és leírások (esetleg a maszturbalas.hu erre irányuló oldalai) segítségével már tájékozódtunk, legjobb, ha egy kézitükörrel is szemügyre vesszük nemi szervünket, széthúzva a nagy- és kisajkakat, majd ujjheggyel is kitapintva a csiklót, a húgycsőnyílást és a hüvelybejáratot.

Az önkielégítést azonban nem azzal kell kezdeni, hogy rögtön a nemi szervet kezdjük simogatni. Ráhangolódás céljából jobb, ha előbb behunyt szemmel elképzelünk valami kellemes szexjelenetet. Például olyasmit, hogy jön a partnerünk és elkezd simogatni, először a kezünket, majd az arcukat, mellünket… és így tovább, fokozatosan rátérve a szeretkezés különböző változataira. És közben a saját kezünkkel csináljuk azt, amit elképzelésünk szerint a partner csinálna.

Ha nem tudunk fantáziálással ráhangolódni a simogatás élvezetére, akkor 5-10 perc elteltével inkább hagyjuk abba a próbálkozást, és később, nyugodtabb lelkiállapotban kezdjük újra. Esetleg olvassunk előtte valami szerelmi történetet, vagy nézegessünk szeretkezést ábrázoló képeket.

Ha viszont élvezni tudjuk a simogatást, akkor további fantáziálás közben folytassuk mindaddig, amíg ki nem elégülünk, vagy amíg vissza nem esik a szexuális izgalom. Átmeneti visszaesések előfordulhatnak: ilyenkor kis szünetet tartunk, és aztán kicsit másféle ingerléssel folytatjuk. Ezzel megelőzhető, hogy erőltetni próbáljuk a kielégülést, ami biztosan zsákutcába vezetne.

Petting és orgazmus

Az önkielégítéshez képest jelentős továbblépés a szeretkezés megtanulása egy partnerrel. Természetes, hogy ez sem megy máról holnapra. Még akkor sem, ha a nő már egészen jól belejött az önkielégítésbe – ami ugyan megkönnyíti, de nem pótolja a szeretkezés tanulását.

Hangsúlyozottan szeretkezésről beszélünk, és nem közösülésről, mert – bár az is a szeretkezésnek egyik formája – az eddigiekből talán nyilvánvaló, hogy nem azzal kell kezdeni a szeretkezés megtanulását. Nem azért, mintha a közösülés önmagában véve olyan nehéz lenne! Legfeljebb egy szűz nő számára okoz némi problémát a szűzhártya átszakításának elviselése; később már minden könnyebben megy…

A közösülés nehézség nélküli megtörténte azonban nem jelenti azt, hogy a nő élvezi is, vagy éppen kielégül annak során. Ez az, amit meg kell tanulni! És nem úgy, hogy minden előkészítés nélkül gyakorolja, aztán “majd csak belejön valahogyan…” A rossz kezdést, mint láttuk, nehéz helyrehozni.

Nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni a férfiak és a nők alkati különbségét! Már a tizenéves fiatalember is fejlett orgazmuskészséggel kezdi a nemi életet így legtöbbször nehézség nélkül kielégül már az első közösülésben – méghozzá nagyon is gyorsan. A nő orgazmuskészsége viszont ebben az életkorban legtöbbször fejletlen, még akkor is, ha néhányszor már önkielégítéssel kielégült.

Az önkielégítés mindenesetre jó kiindulási alap a szeretkezés tanulásában. Ha pedig nincs ilyen alap, akkor még nagyobb figyelmet érdemes fordítani az úgynevezett pettingre, vagyis a közösülés nélküli szeretkezésre. Ebbe az egyszerű simogatástól és puszitól kezdve minden gyengédség beletartozik, ami a közösülésen kívül előfordulhat. Magától értetődik, hogy vannak egyszerűbb, könnyebb és bonyolultabb, nehezebb formái.

A tanulást pedig érthetően az egyszerűbb formákkal ajánlatos elkezdeni. Egy gátlásos nő is könnyen kipróbálhatja, jólesik-e neki a kézfogás egy rokonszenves férfival, esetleg a kézcsók (bár ez ma már nem divat).

A következő lépés: jólesik-e az ölelkezés, a simogatás és a csókolózás. Ha ezeket nem tudja élvezni, akkor nem érdemes továbbmenni az intimitások terén. Ilyenkor vagy nem igazán  rokonszenves a férfi, vagy a nő még nem képes élvezni a testi közeledés alapvető módjait sem.

Először az okokat érdemes tisztázni az ehhez hasonló esetekben.  Egyetlen esetből persze nem szabad általánosítani. De ha már kétszer-háromszor próbálkoztunk ugyanazzal a partnerrel csókolózni, és még mindig nem élvezzük, akkor ideje a “hogyan tovább”-ról dönteni. Ha egyébként rokonszenves, és a kézfogás, futó puszi is jólesik, akkor valószínűleg gátlásosságunk okolható a pettingélvezet elmaradásáért.

Ezt legjobb a partnerrel is megbeszélni (ami egy gátlásos nőnek nem kis teljesítmény!), és ügyelni, hogy csak olyasmi történjen, amit élvezni tudunk. Az sem baj, ha csak a kézfogás ilyen; ez esetben a tartós kézfogással, egymás kezének “vizsgálatával” és simogatásával kísérletezzünk. Ha ez már egyértelműen kellemes, a simogatást fokozatosan kiterjeszthetjük egymás arcára, hajára, karjára, majd lassanként más testrészeire is.

Közben az ölelést, az összesimulást és az arccsókokat is gyakorolhatjuk. Csak ez után következzen a tulajdonképpeni csókolózás és a fontosabb “erogén zónák” (pl. a mellek, combok és a nemi szerv környékének) simogatása. Ha mindezt élvezzük akkor nyilván a szexuális izgalom is bekövetkezik, aminek jelei könnyen felismerhetők (kipirulás, hevesebb szívdobogás stb.). Ennek alapján a petting már kielégülést is eredményezhet!

A hüvelyizmok szerepe

A női orgazmus, mint tudjuk, a szexuális izgalom és élvezet csúcspontja, amikor a hüvelyt körülvevő izmok gyors egymásutánban, reflexszerűen és ritmikusan, többször összehúzódnak. Ugyanilyen összehúzódások történnek a környező izmokban is, például a végbélnyílás záróizmaiban vagy a húgycső körüli izmokban (ami esetleges sajátos “női magömlést” eredményezhet). Egyszer-kétszer maga a méh is összehúzódik.

Ebből nyilvánvaló, hogy a hüvelyizmoknak fontos szerepük van a nő kielégülésében. Nem mindegy tehát, hogyan működnek ezek az izmok, képesek-e a gyors és erőteljes összehúzódásokra. Amiket persze nemcsak az orgazmusreflex válthat ki, hanem a szexuális izgalomtól függetlenül sok más inger is.

Ha például egy nő valamilyen oknál fogva fél a közösüléstől, akkor hüvelyizmai minden behatolási kísérletnél görcsösen összehúzódnak, és esetleg tartósan úgy maradnak, lehetetlenné téve a közösülést (vagy akár a nőgyógyászati vizsgálatot is). Ez az úgynevezett vaginizmus vagy hüvelygörcs, ami még napjainkban is előfordul, bár szerencsére egyre ritkábban.

Mindenesetre nem árt tudni, hogy a hüvelyizmok nemcsak maguktól, reflexszerűen húzódhatnak össze, hanem szándékos mozgatásuk is megtanulható. Valahogy ugyanúgy vagyunk ezzel, mint a végbélnyílás záróizmaival, amelyek akaratlagos összehúzását vagy ellazítását már kisgyermek korában szinte mindenki megtanulja (a szobatisztaságra szoktatás során).

Ugyanígy meg lehet tanulni a hüvelyizmok összehúzását, annál is inkább, mert beidegzésük azonos a végbélnyílás záróizmainak beidegzésével. Amikor tehát az utóbbiakat összehúzzuk, akkor a hüvelyizmok is összehúzódnak! Ugyanez történik az elernyesztésnél is. Csak persze aki nem figyel rá, az általában nem érzi a hüvelyizmok összehúzódását ilyenkor. (Azonkívül, ha a hüvelyizmok gyengék, akkor az összehúzódásuk is gyenge, így nehezen érzékelhető.)

Szerencsére tudjuk, hogy a gyakorlás erősíti az izmokat és azt is, hogy az erőkifejtéshez valamilyen ellenállást kell leküzdeni. Ebből a szempontból tehát jobb, ha van valami a hüvelyben, ami megszorítható. Hogy a szorítást, összehúzódást biztosan érzékeljük, a legjobb, ha a saját, tisztára mosott és vékonyan bekrémezett ujjunkat vezetjük fel a hüvelybe, és így gyakorolhatjuk a szándékos izom-összehúzódásokat. Eleinte talán alig érzünk valamit, de a rendszeres – akár naponta történő – gyakorlás során egyre erősödő összehúzódásokat érzékelhetünk. Ez pedig azt jelenti, hogy a hüvelyizmok erősebbek, és mozgásuk könnyen kiváltható.

Valószínűleg nem szorul különösebb bizonyításra, hogy ez megkönnyíti az orgazmusreflex kiváltódását, és erőteljesebb orgazmusokat hoz létre. Éspedig még akkor is, ha semmi sincs a hüvelyben (mint általában az önkielégítéskor).

A hüvelyizmoknak azonban nemcsak az orgazmusban van szerepük. A merev hímvessző bevezetésekor a hüvelyizmoknak el kell lazulniuk, hogy ne gátolják a behatolást. Majd pedig a hüvely alsó harmadának izmai ráfeszülnek a hímvesszőre. (A szexológusok ezt hívják “orgasztikus mandzsettának”.) Fontos tehát, hogy a hüvelyizmok rugalmasak és mozgékonyak legyenek. A legújabb kutatások ugyanis megállapították hogy a női orgazmus elmaradását gyakran a szóban forgó izmok gyengesége magyarázza.

Érdekes, hogy más kultúrákban, például a Távol-Keleten, vagy az araboknál sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a nők alhasi izmainak. Az utóbbiaknál divatos hastánc is megköveteli a hüvely körüli és a farizmok tudatos mozgatását. Ezért van az, hogy a hastánc gyakorlása elősegíti nemcsak a nő szexuális tevékenységét, hanem még a szülést is! (Ami nagyon is igénybe veszi az alhasi izmokat.)

Nem áll szándékunkban, hogy a hastánc megtanulására beszéljünk rá benneteket nőket. De mindenképpen ajánlatosnak tartjuk az alhasi izmok állapotának felmérését, annak megállapítását, hogy nem túl gyengék-e, nem túl feszültek-e (mert ez is előfordulhat, és gyakori alhasi fájdalmakkal és fertőzésveszéllyel jár), valamint, hogy tudjuk-e szándékosan mozgatni ezeket az izmokat?

Igen ám, de hogyan lehet a hüvelyizmok állapotát és mindezt felmérni?

A legjobb természetesen az lenne, ha tudományosan kidolgozott módszereket vehetnénk erre igénybe. Vannak is ilyenek bár nálunk nem könnyen hozzáférhetőek. Egy amerikai nőgyógyász, A. Kegel már a 40-es években készített egy műszert, az úgynevezett perineometert, amely mutatja a hüvelyizmok szorításának erejét. 1976 óta ennek már elektronizált változata is létezik.

Sokkal egyszerűbb – bár kevésbé pontos – mérés a saját ujj megszorítása. De egy partner is sokat segíthet ebben, akár ujjának bevezetésével, akár a közösülés közbeni mozgásszünetben, ha a nő hüvelyizmaival megszorítja a hímvesszőt, és ezt a férfi érzi és visszajelzi. Ha semmit nem érez, akkor a hüvelyizmok gyengék. Ez utóbbival függ össze ha a férfi hímvesszőjével túl tágnak érzi a hüvelyt.

A kérdés szakemberei ehhez az “öndiagnózishoz” kézitükör használatát is ajánlják: ha a nő hanyatt fekve, fejét párnára támasztva szétrakott lábai közé teszi a tükröt, és így húzogatja össze a hüvelyizmokat, akkor a hüvelynyílás és a gát táján észreveheti ezek mozgását. Némi gyakorlással az is elérhető, hogy a hüvelybejárat kicsit szétnyíljon és összezáruljon. A legfontosabb azonban a hüvelyizmok kitapogatása és a szorítások-lazítások ellenőrzése előbb egy, majd két ujjal. Az utóbbi esetben a gyakorlat lényege a hüvelybe vezetett két ujj összeszorítása a hüvelyizmokkal.

A lehetőleg naponta végzendő hüvelyizom-gyakorlat hozzávetőlegesen 10 percet vesz igénybe. Itt is a fokozatosság elve az irányadó. Eleinte 1-2 másodperces izom-összehúzódásokat ennél kicsit hosszabb lazítások követnek – összesen tízszer majd az összehúzások ideje fokozatosan 5-6 másodpercre növekedhet. Ujj bevezetés nélküli hüvelyizom-gyakorlatokra napközben bármikor sor kerülhet, hiszen ehhez levetkőzni sem kell.

Testhelyzetek és mozgások

Már az eddigiek is jól mutatják, milyen sokféle lehetősége van a női orgazmus tanulásának és fejlesztésének. Legfőbb feltétel a lelki és testi egészség, de fontos a nemi szervek működésének ismerete is. Mindez nem érhető el máról holnapra, és a tanulás akkor sem ér véget, ha az orgazmus már valahogy bekövetkezik. Sok nő csak egyféleképpen, bizonyos – egyénileg különböző – feltételek esetén tud kielégülni. Ez persze nagyon leszűkíti, korlátozza a kielégülés lehetőségét. Még jó, ha tudják, milyen feltételek szükségesek a kielégülésükhöz! Mert sokan nem tudják, miért van az, hogy néha kielégülnek, máskor meg nem. Ez pedig hajlamossá teszi őket az orgazmus erőltetésére. Azt gondolják: “Ha nagyon akarom, biztosan sikerül” – és nem tudják, hogy épp azért nem sikerül.

Az orgazmust nem lehet kierőszakolni! De az sem vezet eredményre, ha tétlenül várjuk. Kiindulópontunkból – hogy mindenki maga felelős saját orgazmusáért – következik a tudatos törekvés a kielégülés elérésére. Persze nem mindenáron, és nem a partner rovására!

Mindenképpen ajánlatos, hogy előbb a partnertől függetlenül alakítsuk ki saját orgazmuskészségünket. Amibe az is beletartozik, hogy többféleképpen – különböző testhelyzetekben és ingerlési módokkal – tudjunk kielégülni. Magától értetődik, hogy partnerünkkel is hasonló változatosságra törekedjünk. Első sorban ne ragaszkodjuk a csak közösülésben történő kielégüléshez, és főleg ne szokjuk meg a mindig ugyanolyan közösülési testhelyzetet (ami általában a hagyományos “férfi fölül” póz szokott lenni).

Lehet, hogy ehhez az eddigi szemléletünket, beállítottságunkat is felül kell vizsgálni. Gondoljuk át, miben tévedtünk és mit akarunk elérni. Helyesen értékeljük-e a szexet? Fölmértük-e, mi a jelentősége számunkra egy kielégítő szexuális kapcsolatnak, és ebben mit várunk egymástól? Megkaptuk-e ezt? És ha nem, akkor min kellene változtatni?

Az ilyen kérdésekre adható választ, s a változtatási programot természetesen lehetőleg a partnerünkkel is beszéljük meg (ha van ilyen, és ha meg lehet vele beszélni). De akár van konkrét változtatási tervünk, akár nincs, mindenképpen elkezdhetünk kísérletezni és gyakorolni. Persze nem vaktában, hanem az átgondoltak alapján kijelölt irányokban. És nem leállva néhány próbálkozás után azzal, hogy “úgysem megy ez nekem!”, hanem rendszeresen, több tucatszor gyakorolva, és elemezve a gyakorlásokat, megállapítva a szükséges módosításokat. Vagyis kitartóan, de rugalmasan kísérletezni!

Az erőltetésen kívül a jó szex legnagyobb “ellensége” a megszokás, a merev ragaszkodás egy jónak vélt változathoz. Aki személyiségében már bemerevedett, “megcsontosodott”, annak persze hiába írjuk mindezt, mert – életkorától függetlenül – egyedül már nem képes változtatni a szokásain. Azokhoz szólunk tehát, akik tudnak, akarnak változtatni és határozottan ki akarnak elégülni.

A változtatás itt a szexuális képességek fejlesztését jelenti. A szexuális élvezetről és örömszerzésről van szó, aminek alig vannak mindenkire érvényes szabályai. A játékszabályok egyénileg alakíthatók, és a partnerek egymás közti megegyezésétől függnek. Bőséges a választék, hiszen rengeteg változata van a jó szexnek (sajnos, persze a rossznak is) és így ami jó az egyiknek, az nem biztos, hogy jó a szexpartnernek is.

Csak a közösülési testhelyzeteknek több száz változata ismert, nem is beszélve a petting és szerelmi játékok több ezer változatáról.

Van tehát miből megismerni a lehetőségeket és kiválasztani a számunkra leginkább megfelelőeket! A Káma Szútra, illetve a könyvesboltokban kapható rengeteg szexualitással foglalkozó képes kiadvány nagy segítséget nyújthatnak. Az ilyen kiadványokból sok ötlet meríthető a testhelyzeteket és a mozdulatsorokat illetően, melyek felsorolása szinte lehetetlen.

Csak egyre szeretnénk felhívni a figyelmet, ami a nők szempontjából az egyik legfontosabbnak látszik (azonkívül, hogy minél többféle változatot próbáljon ki): az a testhelyzet, amikor a nő van felül, például lovaglóülésben helyezkedik el a hanyatt fekvő férfin és engedi magába annak merev hímvesszőjét. A póz két fő előnye, hogy a nő így tetszése szerint mozoghat, és biztosabban jut orgazmushoz, mert a férfi ebben a helyzetben könnyebben késlelteti saját magömlését. Különösen akkor, ha keveset mozognak, miközben a csikló – ami ilyenkor könnyen hozzáférhető – kézzel ingerlésére is sor kerül.

Ezen a módon elérhető, hogy a nő akár többször egymás után kielégüljön ugyanabban a közösülésben. Nem mellékesen említjük meg, hogy ebben a helyzetben a hüvely “G-foltja” (vagy G-pontja, Grafenberg pontja) is több ingerlést kap!